Clifford Nass a Stanford egyetem kommunikáció tanszékének munkatársa, ezen belül az "Emberek és interaktív médiumok közötti kommunikáció" laborvezetője. (Merthogy ott ilyen is van...)
Nass és munkatársai évek óta vizsgálják az emberek és a kütyük viszonyát. Úgy találták, hogy "az agyunk úgy van szerkesztve, hogy ha beszédhangot hallunk, automatikusan úgy reagálunk, mintha egy valódi személy beszélne hozzánk. Személyiséggel és érzelmekkel ruházzuk fel, és válaszolni akarunk neki."
Magyarán: nem vagy hülye, ha beszélsz a GPS-edhez... Persze ennek is vannak fokozatai, ahogy a következő reklámból is kiderül:
Tehát, ha egy kütyü beszél hozzánk, elkezdjük úgy kezelni, mint egy másik emberi lényt. Ezen a vonalon elindulva Nass és csapata érdekes eredményekre jutott. Egyik kísérletük során például két különböző GPS-t adtak két csoportnak. Ezek egyetlen dolgoban különböztek: az egyik vidám hangon adta ki az utasításokat, a másik fakó, monoton módon beszélt.
A lelkes GPS-t használók jobban vezettek, és kevesebb balesetet okoztak, mint a flegma GPS-t követők. Nass állítása szerint a hangutasítások érzelmi manipulálása segít jobbá tenni az emberek vezetési stílusát.
Szóval, ha jobban akarsz vezetni, vegyél vidám GPS-t!
